Köszi a maileket, okosabb lettem.
A LOVAS témában az első mail küldője, (nem írta alá a levelét, de én a Tamás nevet adtam neki - szeretek elnevezni embereket, - mert annyit tamáskodik ő is) szóval ő tele van kérdésekkel, és biztosan figyelemmel fogja kísérni a fejleményeket.
Tamás története:
A ventura capital évek óta érdekelt, mindig is voltak ötleteim, de soha nem volt pénzem megvalósítani. Évek óta tudom, hogy más pénzéből is meg lehet valósítani a jó ötleteket.
Gőzöm sincs, hogy a LOVAS-ék üzleti modellje - amit én az ügynöktől megtudhattam belőle - hogyan fog működni, és hogy működni fog-e egyáltalán, de én azért mégis köszönettel tartozom nekik.
Az elmúlt két hónapban álmodoztam egy kicsit, elképzeltem milyen lesz majd, amikor a találmányom - az én nagy ötletem - megvalósul, benne leszek a TV-ben. Nem is annyira a pénz érdekelt - persze ha most semmim nincs szinte, akkor mi érdekeljen.
Álmodoztam egy jót, és dolgoztam az ötletemen. Egyre több variációt, megoldást kerestem hozzá, a részletekkel foglalkoztam, barátokkal és üzletemberekkel beszéltem a megvalósításról. Még a nagyfőnök is érdeklődéssel hallgatta, amikor szóba került. Ma már tudom, hogy megcsinálom, de nem a LOVAS-ékkal.
A kockázati tőke természetéről érdekes dolgokat tudtam meg. Kezdetben azért titkolóztam, mert azt hittem, hogy ha elmondom másoknak az ötletemet, akkor ma engem kihagyva ők a sok pénzükkel megcsinálják. Minél többet olvasok és tanulok a tőkéről és a pénzről, azt látom, hogy a legtöbb pénz keresi a helyét, hogy hol tud nagy hasznot teremteni és a pénz tulajdonosok nagy része nem is ért a pénzéhez.
Hogy lenyúlják az ötletedet? Előbb nyúlja le az ötletedet a felhajtó ügynök, mint a pénzestárs. Az egyik bankkal volt negatív tapasztalat, mert a bankkal sokáig tárgyaltunk a finanszírozásról, telephelyekről stb,
Az üzlet nem jött össze, egy magán befektetővel elindult kicsiben, és egyszer csak azt vettük észre, hogy a kinézett helyen megnyitott a konkurencia. Persze bosszantott, és ugye kicsi ez az ország, nem maradnak titokban a dolgok, az is kiderült, hogy az a bank áll a háttérben, akivel tárgyaltunk, pontosabban a bank munkatársa. A konkurens meg volt olyan buta, hogy el is mesélte, a banktól kapta az ötletet. A bank megszabadult ettől a munkatárstól, és hogy ne legyen per, egy másik boltot, kicsiben megfinanszírozott.
Válaszoltam neki, hogy OK rendben hogy finanszíroznak, de miért kell nekem előre tizenmilliókat befizetnem hogy később ők nagyon sok pénzt kifizessenek,
LOVAS cég ügynöke egy több milliárdos nagy üzletre akart rábeszélni. Első alkalommal egy magas sikerdíjról volt szó, amit el tudtam fogadni, mert tudom mennyire nehéz pénzt felhajtani. Aztán kértek 40.000 Eurót, vagyis majd 12 millió Ft-ot, hogy kapjak sokkal többet kölcsön.
Nekem elég lenne, ha mintegy 250-300 millió Forintból be tudnánk indítani az európai projektet. Ha lenne 40.000 Euróm, akkor anyagot és alkatrészt vennék, hogy annyival is előbbre legyek, hogy meg tudtam mutatni haladok.
Egyetlen kérdést tettem fel, hogy OK beleteszem a 40.000 Eurot, kérek kölcsön, de mi a garancia arra, hogy azt vissza kapom, mi a fedezet. Ha a bankhoz megyek, tőlem is kérnek garanciát, ha a barátomtól kérek kölcsön, ő tudja, hogy a becsületem a garancia.
A válasz elmaradása, és az ügynök, aki még mindig lelkes és bizakodó, magyarázkodása elbizonytalanít! MI van akkor, ha ilyen - valóban kedvező - jó feltételek mellett összeszednek 40-50 projektet, mindenkivel befizettetnek 12 milliót, és a 400-600 millióval egyszerűen lelépnek? - sajnos ezt a bogarat nem tudom kiűzni a fejemből.
Pedig jó volna.
